Az üvöltő szeretet áldozat
vállalása, avagy a magyarság mártírjaként áldozatul esett szó az „áldozat”
Hallottam az imént a Duna TV-n egy
igen nagy igazságot valami lelkipásztor szájából ami, még így nem templomba járó,
csupán a vallásokat tiszteletben tartó hívőként is annyira megfogott, és amit, hogyha
nem is tudom szó szerint, de a saját véleményem kíséretében megosztanék
veletek, mert szerintem iszonyatosan, sőt a közvetlen környezetemben is
tapasztalom sajnos, hogy döbbenetesen nagy igazság:
/ Az áldozat szót át kellene helyezni az idegen szavak és kifejezések
szótárába, ugyanis mára már teljesen átértelmeződött. Az áldozatvállalás az
önzetlen segítség, a mártírság helytelenül sajnos ma egyet jelent az emberek
túlnyomó részénél azzal, hogy a kidobásra szánt, megunt, elhasználódott,
elromlott stb. használati tárgyakat, eszközöket, játékokat stb. nagyvonalúan
„segítség a szegényeknek” címszóval ajándékozzák. (Lásd pl: karácsony!)
Pedig ez nem áldozat vállalás, még csak nem is segítség a legtöbb
esetben, hanem éppen ellenkezőleg, nem ritkán lenézés és megalázás érzetét
keltheti a valóban segítségre szoruló emberekben.
A mártírság pedig nem az önkéntességen alapuló, mindenáron meghalni
akarásnak a megfelelője. Az áldozat szó egy értelmes és jó ügy érdekében (pl. a
legegyszerűbb szeretettől a legnagyobbig) akár végső esetben eljutva a mártírságig
is, annyit tesz, hogy magunkat (az önös érdekeket legfőképpen) teljes mértékben
alárendeljük, a szeretett személy vagy egy közösség, család, nagyobb
közösségek, haza stb. érdekeinek; oly módon, hogy elmegyünk akár a végsőkig is,
ami egyet jelent az „életünk árán” is gondolatával./
Ebben a harcban viszont nem
hátrálhatunk meg, nem köthetünk saját érdekeinkre, önzésünkre alapozva
kompromisszumokat, hiszen akkor, ha bármiféle ok, legyen szó akár félelemről,
korrupcióról, árulásról vagy csupán arról, hogy egy bizonyos fok után
egyszerűen kiszállunk, feladjuk, már nem beszélhetünk mártírságról, de még
szimpla áldozatvállalásról sem.
És ez a kitartáson és
eltökéltségen is alapuló áldozatvállalás társuljon mindig egyfajta szerény,
ellenszolgáltatást, vagy felesleges hírverést nem feltételező, emberi alázattal
is, amelyek azt gondolom, szintén alapvető kritériumai, evidenciái annak, hogy
valakiről elmondhassuk: Áldozatot vállalt!
Akár Jézus is a Biblia szerint anno! J
Mindez szerintem azért is aktuális,
mert azt látom, rengeteg ember azon túl, hogy tudatlanságából, butaságából, „véletlenül”,
vagy akár aljas megfontolásból, szándékosan is tévesen értelmezi az áldozat
szót, megpróbálja a közösség érdekeivel szemben a saját érdekeit érvényre
juttatni oly módon, hogy, a törvény adta kiskapukat valamint a médiát de
legfőképpen, ami a legundorítóbb a számomra: mások nyomorúságát is kihasználva,
hangosan kiabál:
„Emberek nézzetek ide, hatalmas
(ál)áldozatokat hozva, (ál)mártírként (hamis)prófétaként segítek a valódi
nyomorult, valóban szegény, elesett embereken!” – miközben már a következő
luxusautóján és zsíros állásán jár az esze…ééééés mindeközben a legkisebb
fogalma sincs arról, milyen a másik oldalon élni, milyen érzés becsületesen
dolgozva is éhezni, nélkülözni, fázni, vagy milyen érzés már gyermekként is
nyomorékon egy tolókocsiban hallgatva a sok semmitmondó, hazug, ígéretekben
bővelkedő sajnálkozást, vagy milyen érzés már az emberi tudatra ébredéskor,
felismerve annak kilátástalanságát folyamatosan a megoldásra várni…. Avagy milyen érzés gyógyíthatatlan betegen
az élet egyetlen értelmére a megváltóra a halálra vágyni! L L
L
A következő értelmét veszített
magyar szó talán az Esélyegyenlőség volna? Muhaha!
/ Üdv! Egy összeesküvés elmélet gyártogató,
politikus gyűlölő, anti-elitista……… aki
egyetlen Istent ismer és fogad el: magát
az EMBERT, a halandó testet és az örök létre kárhoztatott és egyben teremtő LÉLEK-ISTENT…… Mindannyian vallásoktól függetlenül Istennek
születünk, ami azt gondolom nem más, mint Embernek lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése